Bárdosi Németh János: Kölcsey

Mint egy szerzetes, úgy élt a magányban.
Fanyar füsttel a kunyhók körbefogták,
sovány parasztok, poros, lomha csordák,
s ő elmerengett: ez-e amit vártam:
Koldus népek közt élet hogy derenghet?
Kátyúba jut a lélek, eszme, szépség,
s hogy nemes szívét halálra ne sértsék,
ájult szavakat szórt a gyöngy-egeknek.
Gyémánt-eszével látta sorsunk átkát,
hogy ősi erőnk rút fekélyek rágják:
szeme riadt lett, borongó és árva.
Aztán egy este felcsattant a dallam,
a Zrínyi-dal, hogy te is, én is halljam,
szörnyű szavát a századokba tárva!

1939