Brasnyói István: Nagyboldogasszony napjára virradó éjszaka
Az égbolt villantja glóriáját,
a sötétség csillagok közt remeg,
az éjszaka teli harsogással,
százfelé lomb zizeg,
az ablakok kitárva,
homályos tükrük a Tejút önti el;
a tarlókon lelkek járnak,
neszükre léghuzat fülel –
s korongja alatt a menny hajnalcsillagának
a mozdulatlan terek:
lefüggönyözött éjszaka,
régi gyümölcsök illata,
tenyerek elveszett melege
a végtelent lepi be…
érzi az alvó pőrén,
mint süt fény át a bőrén.
1996