Kapui Ágota: Királyok királya

Szent István királyhoz

Királyok királya, létünknek támasza,
ostromlott egeknek késik még válasza…
Válladon, hátadon országod gondja ül,
néped a ma elől múltjába menekül.
Teremtés gőgje és irtásnak undora,
új hited mákonya, ó hited óbora,
lelkedből kiirtott halványló Holdanya,
szívedbe ültetett oltalmas Szűzanya,
fejedből kiűzött Napfivér kegyelme,
gyengének hatalma, szenteknek szerelme…
Arcodnak másával fénylányok játszanak,
váradnak faláról lármafák látszanak,
idegen indokok alantas szándéka
nyomasztja álmunkat… koronád árnyéka…
vértócsák nyugalmát felverő dübörgés,
vöröslő csendjükre rátörő üvöltés,
lelkedre gördülő mázsányi kételyek,
önváddá növesztett emésztő mételyek…
Kő-lelkek hullanak váradnak faláról,
szövik már palástod rabnéped jajából,
országot építő álmaid birokra
kelnek a holnappal, szószegő szitokra…
vesztesek véréből, lázadók jajából,
megtiport lányoknak könnyező bajából,
térdeplő népednek felszálló zokszava,
ránk omló egeknek hömpölygő dallama…
Királyok királya, hitünknek támasza,
ostromlott egeknek késik még válasza:
szívedben dübörgő táltosdob-ritmusok…
lelkedet betöltő irgalmas Krisztusok…

2016. augusztus 20.