Balaskó Jenő: Ilyen éjszakát hagytatok

– Milyen hajnalon szaladtak veled ki a szekerek
száguldó mezőket örömre, ölre hívni?
– Milyen kapukat hagytál el és milyen mezőket
vettél űzőbe, s vissza se néztél az útra, amit por
vert fel, ó milyen hajnali por!

– Milyen virágok nyíltak az úton,
s volt burgonya, volt-e búza és hazádról kongó tök?
volt-e minden, amit vártál vágyaidnak dzsungeléből,
halljad vissza halk barátom, nem maradt el senki sem?

– Milyen út után fáradtak el meghajszolt lovaid,
amikor delelt a nap, a fájó égi gondosság,
s mindenki már pihenőt tart jól eltelve
s elomlik túlrészesülve lomhán,
milyen volt akkor megpihenni
s nem gondolni a hosszú útra, no ezt mondd!

– Jó volt szép volt salátaillat szállt a hűsben a kínzott parkban,
jó volt szép volt kedvesem mélyén csendes szomorú arca,
jó és szép volt a lombok lomhán figyelő elárult gondja,
szép volt és jó volt az ég a föld az asztal a szék, de nem marasztal,
legszebb volt a hajnal: a hajnal! – por, virágpor, puskapor lepte,
rajta a pártos tenyészet véres leple: az út;
alája tűnsz ha jő az este
holtakból vérző végső teste.

– Milyen szekerek vittek tovább a délutáni nagy melegben,
s volt-e időd napnyugtáig elrendezni a sok virágot?
s hol szálltál meg akkor este a fáradt lucskos hű lovaiddal?
volt helyed a vacsoránál,

– Ilyen életet hagytatok, csupa kérdést – s milyen árva válasz ez!
Ilyen éjszakát hagytatok, könyörgést rengeteg virággal,
ilyen éjszakát hoztatok, csupa hajnalt, a végzet illatával,
rajta a táltos enyészet fényes habja, az út;
felszáll a dicső ének,
ha megtér hadi útjáról
a halál, s győzelmet parancsol
a vérző élők fegyverének.

1961