Egyed Aladár: Könyörgés

Megfeszített Jézus, Istennek szent Fia,
Tekints le egedből szívünk fájdalmira!
Téged is üldöztek, vertek és gyaláztak…
Hasonló a sorsa most Magyar hazámnak.

Te tűrtél, mert szent vagy s Isten fia voltál,
Ellenségeidnek is megbocsátottál;
De hogyan tűrjünk mi s hogy szenvedjünk némán,
Ha ellenség tapos hazánk több tájékán?

Te tűrtél, mert szent vagy s érettünk meghaltál,
Jósággal szívedben sírba hanyatlottál;
De hogy haljunk meg mi, ha sírunknak gödre
Idegen nép kezén maradna örökre?

Téged a jó Isten, ki Fiának vallott,
Sírodból harmadnap életre támasztott.
Élsz tehát örökké és nem halsz meg soha…
De mi lesz népemmel, ha elveszett hona?

Kérünk, szánj meg minket, könyörögj érettünk,
Add vissza hazánkat, amelyért véreztünk;
„Balsors kit régen tép: hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte e nép a múltat s jövendőt.”

1920