Lampérth Géza: A Mármora-tenger…
A Mármora-tenger
Nagy messze morajlik,
Morajlása mégis
Egész ide hallik.
A szívem, a lelkem
Egyre mindig hallja…
Hej, ez a hang nem is
A tenger moraja!
Lélek szól e hangban
- Csupa vád és bánat! –
Lelke Rákóczinak
S Zrínyi Ilonának.
Kik e honért éltek,
Küzdtek mind a végig,
S síri vánkosul egy
Hantja se jut nékik…
Zúgó tenger partján,
Hideg síri ágyban
Nem tudnak pihenni
Idegen országban.
Csak várják, csak várják,
Mikor üt az óra:
Hogy hazajöhetnek
Édes nyugovóra.
Vágyódásuk zúgja
A tenger moraja,
Onnan szálló szellő
Egyre azt sóhajtja.
Költők lantja egyre
Visszhangozza, zengi.
- Óh, mikor hallja meg,
Óh, mikor érti meg
E honban mindenki?!
1903