Móra László: Feltámadunk

A sok babér, a sok írás,
Mit aranyból kötött a Múlt:
Tarlott mezőn, őszi csatán
Mind elhervadt, mind elfakult…
Magyar csillag nincs az égen!
Aludj, aludj szittya vérem…

Kárpátoknak sziklaorma
Nem védi már Árpád földjét,
Magyar kasza nem aratja
Szép Bánátunk zsenge zöldjét.
Magyar csillag nincs az égen!
Aludj, aludj szittya vérem…

Duna-Tisza gyöngyhabjára
Félve szállnak a sirályok.
Szent Istvánnak koronáját
Félve lesik új királyok.
Nincs csillagunk fent az égen!
Aludj, aludj szittya vérem…

Eltemetted kis hazámat
Gyűlölködés lángvetése!
Ezért csügged a rab madár,
Hazaszálló szárnyverése.
Csak veszteség földön, égen!
Aludj, aludj szittya vérem…

… De ha egyszer feltámadunk
S újra nőnek majd nagy nevek:
Véremből nőtt két fiammal
Szent csatánkban elől leszek!
Kél még csillag fent az égen!
Feltámadsz még szittya vérem!

1920