Tarnóczy Árpád: Bujdosik a madár
Bujdosik a madár,
Ellankadt a szárnya.
Hujh! … fekete hajnal virradott, virradott
Szép Magyarországra,
Szép Magyarországra,
Hét dicső vezérek meghasadt sírjára.
Hét vezérek sírján
Panaszkodik sírván
Tummuznak a táltos:
Huj! … én szegény népem, aki nem tapos meg,
Legalább megátkoz,
Megátkoz, megátkoz.
Bujdosik a magyar,
Kinek nincs hazája,
Hajh! … nincsen hazája, siratott, siratott
Szép Magyarországba,
Szép Magyarországba,
Hét vezérek vérén szerzett országába.
Nagy idők letűntek
Horpadt csatakürtnek
Mégis rí a hangja:
Huj! … Árpád vezérnek dicső nemzetsége!
Hujrá, magyar rajta!
Rajta magyar, rajta!
Vesszen el a magyar,
Magja is szakadjon.
Hujh!... bús emléke is örökké, örökké
Átkozott maradjon,
Átkozott maradjon,
Elfelejtett sírján fűszál se sarjadjon,
Ha Árpád országát,
Drága szép hazáját
Gyáván veszni hagyja…
Huj!... ha veszni hagyja, ne is nézzen Isten
Többé a magyarra,
Többé a magyarra!
1920