Bódás János: Károli Gáspár
A legnagyobbaké között
kell ragyogni nevednek.
Letűnt már az idő, mikor
papi dölyf, vakság megvetettek,
s kárhozott voltál és eretnek.
Voltak dicső, nagy hőseink,
kik életüket a szabadság
oltárán bátran bemutatták.
Ám a te győztes regimented
könyvek voltak, nagy pergamentek,
füstszínűvé vált fóliások
és egér rágta szentírások.
Kis lúdtoll volt csak fegyvered.
Nem kellett puska, kard, se ló,
így lettél te honfoglaló
s a műved ma is szentség:
ránk hagytad édes anyanyelvünk
gyönyörű tündérkertjét.
Így látlak:
Hosszú pipaszárral
ülsz a mécsesnél. Könyvek, árkusok
az asztalon. S tollad alól az Úr
szava édes, magyar nyelven buzog,
fény és vigasz rajtad keresztül árad...
Szenci Molnár, (önkéntes kis küldöncöd)
egy fidibusszal meggyújtja pipádat...