Várady Aladár: Magyar bosszú

Mert ottan fent már nem vigyáztak,
Hát ránk tiportak, meggyaláztak!
Halódó hőssel kelt birokra
A győzedelmes, gyáva csorda!
Feldúlták ősi, szent tanyánk,
A hősök vére szertefolyt,
A szüzek sápadt ajkiról
Raboltak átkozó sikolyt.

Csörgött a korbács, szállt a jaj,
(Ó! Víg ének a csatazaj!)
Anyák szent testét tépte szét!
Hát hol vagy Isten, hogyha élsz?
Bosszút liheg ma minden itt,
A gyermek vérről álmodik.
Apja holttestén sír, zokog,
Véres csóvákat, kobzosok!

Dobogjon, rengjen meg a föld,
Ha Árpád népe felrobog,
Ha felharsan a harci kürt!
Véres csóvákat, kobzosok!
Véres csóvákat, kobzosok!
Gyalázott sírok átka kér!
Hadúr haragvó pallosán
Csorogjon tengerként a vér!

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

De nem!... Határunk ormain
Átkom éjlova megtorpan,
Leejtem bosszuló karom:
Bocsásd meg nékik ó, Uram!

1920