Somboryné Pohánka Margit: Elvégeztetett…

Ki ezer halált vívódál értünk:
Eljut-e trónod zsámolyáig
A mi keresztre feszíttetésünk?

Átokvert nemzet vészdúlta hazán,
Golgota-utad legendája
Nékünk ily gyásztelt nem volt soha tán!

Közös sorsban osztozván ma Veled;
Homlokunkon Júdás-csók égett,
S zúgta ránk a világítélet:
„Ecce homo!...” És – elvégeztetett…

Négy folyam táján visszhangja reszket
Dacos hitünknek: nem, nem, soha!
Győzelemittas latrok fején
Leszünk bosszuló istenostora…

Míg gúnyt kacag a vad pribék tömeg,
S míg hordják a kín Nessus-ingét;
- Tavaszi sejtés… bűvös álom
Mozdul, s indul a földtől innét…

S a trianoni sziklasírba
Majd diadalmas fénycsóva ragyog…
És megtorpan a gyűlölség árja
Sínylő magyarok rabbilincsén
Szelíd szavadra: „az út én vagyok…”

Te vagy az ige… az út … s igazság, -
- Ki elkísérsz a feltámadásra;
Engedd szent lépted neszét sejtenünk,
…………jövel……jövel……………
Óh, örökélet Messiása!

1920