Radványné Ruttkay Emma: Öreg János

Hej, ősapáim, préda szentek,
Jobb lett volna másképpen élni!
Dolgozni kellett volna többet
S talán kevesebbet henyélni.

Mindent elvisz az úri élet,
Ős magyar átok, Pató Pálos…
Én most tehozzád szólok, nagyapám,
Tivornyáskedvű, öreg János:

Ha látnád, hogy mivé törpültünk,
Hová szakadtunk el a rögtől!
S hogy egész drága, magyar fajtánk
De nincs messze a sírgödörtől…

Öreg János, mit tegyek már most
Én érező, bolond szívemmel,
Mit rám testáltál örökségül, -
Ha semmim sincsen a zsebemben…

Neked még jó volt, öreg János!
Fidibuszra is bankó tellett,
Adtál szegénynek, jónak, rossznak,
Dalolgattál a pipa mellett.

Mi már csak emlékezni járunk
Az őseink dús asztalához…
- Hogy úgy éltél, ahogyan éltél,
De nem jól tetted, öreg János!

1920