Szemlér Ferenc: Szent Imre herceg ünnepére

I. ifjú:

Mikor az ősz így elközelget
És Imre-nap elérkezik,
Mondd, évről-évre ünnepelni
Miért gyűlünk mi össze itt?
Mondd meg nekem, szent Imre herceg,
Ki volt, mi volt, hogy tudjam én,
A magyar ifjak mért örülnek
Nevének kedves ünnepén?…

II. ifjú:

Volt régen nékünk egy királyunk,
Az első áldott szent király,
Kihez a nemzet hő imája
Esengve most is visszajár;
Ő hozta, adta a magyarnak
A Krisztus egy igaz hitét…
Király, apostol egy személyben…
Te is tudod tán a nevét?…

I. ifjú:

Tudom… Sokat tett nemzetéért
S még akkor is, hogy haldokolt,
Utolsó, áldó gondolatja
Hazája, kedves népe volt.
Nagyasszonyunkhoz, Pátrónánkhoz
Bízó imánk ezóta száll…
Neki ajánlott mindörökre
István, az első szent király.

II. ifjú:

E hős, e bölcs, e szent királynak
Volt Imre egyetlen fia;
Otthon szeld, jó, engedelmes,
A harcban bátor dalia;
A lelke tiszta, mint a harmat,
Reája bűn sohsem tapadt,
Munkához, lelkes szorgalomhoz
Ez adott néki szárnyakat.
Szerette atyját, szép hazáját
És Istent mindenekfölött,
S bíbor helyett alázatában
Koldusruhába öltözött.
Egy nemzet nézte tisztelettel,
Hogy nő e szép virágos ág,
S mint példaképét úgy követte
Már akkor is az ifjúság.

I. ifjú:

Tudom tovább… Emlékezem már,
A nemzet sírva könnyezett,
Mikor az Úr magához vette
A tisztalelkű herceget.
Testét kitünteté csodákkal,
Mert már a földön szentül élt,
S szentté avatta őt az Egyház
A tisztaság erényeért.
S mert büszke rá: Imrét e nemzet
El nem feledte sohasem…
Most már tudom, azért gyűl össze
Az ifjúság ily ünnepen.

II. ifjú:

Nem úgy… Ha csak e büszke érzés
Vezetne minket ide el,
Akkor a nemzet ifjúsága
Nem méltóképpen ünnepel.
Akkor ez ünnep, fénye, hangja
Mind, mind csak hitvány semmiség
S magyar keresztény ifjúsághoz
Nem illenék az semmiképp.
Szent Imre példa, égi eszmény
Előttünk áll és oly közel!
Nemcsak dicsérni büszke ajkkal,
Őt tettel is követni kell!
Mert szégyene és nem reménye
Hazánknak az az ifjúság,
Mely gyáva mindenben követni
Szent Imre tiszta nyomdokát.
Csak az, ki mint szent Imre herceg
Munkálkodik, hisz és szeret
S mint szent talizmánt tartja, őrzi
A nagy, a szent erényeket;
Mi hivatása, megcselekszi,
Bűnt, mocskot, bátran elkerül.
Hazát, szülőt szeretni tettel
Közülünk az fog egyedül.

I. ifjú:

Már értem… Így hát ez az ünnep
A bátor ifjú ünnepe,
Ki tettre kész és tettre vágyik,
Bár egy világ tör ellene;
Kezébe fogja lelkesülten
Szent Imre tiszta zászlaját
S vezérét, égi ideálját
Követni kész száz poklon át.
Nyisd hát ki szívd, magyar ifjú!
Erővel, hittel töltsd tele!
Szent munka vár! Erre tanítson
Szent Imre herceg ünnepe!