Hornyik János: Halottak estéjén

Hulldogálnak a levelek,
A harangok zúgnak,
Jó keresztény magyar testvér
Temetőbe hívnak.
A halottak szent hazája,
Békességnek földje
Virágokkal feldíszítve
Vár gyarló élőkre.

Szeretteink sírhalmához
El-elzarándoklunk,
Fölidézve szép emlékük
S értük imádkozunk.
Meggyújtjuk a kegyelet és
Részvét szent gyertyáját
Kérjük Istent, nyissa nekik
Örök mennyországát.

Azokért is, kiknek sírján
Tán nem nyílik virág,
Nincsen nekik keresztfájuk
S nem égnek a gyertyák;
Küldjünk fohászt a hősökért,
Akik értünk haltak,
Isten! Király! és Hazáért!
Életet áldoztak.

Drága vérük hullatása,
Önfeláldozásuk,
Valósítsa Isten által
Régi sírt álmuk:
Támadjon fel csonkaságból
E gyászoló, bús hon,
Hogy boldogok lehessünk már
Nagy-Magyarországon!

Szentkút, 1934