Falu Tamás: Halottak napja
Halottak napja azoké,
Akiket elfeledtek,
Akiket a nagy feledés
Közös sírjába tettek.
Kiken mécs nem ragyogja be
Az elmúlás betűit,
Kikről a száraz virágot
A szelek messze űzik.
Halottak napja azoké,
Kik elesettek, árvák,
Akik éjjel megölelik,
S megcsókolják a párnát.
Akik siratják a jelent
És siratják a múltat,
Kiknek sírdomb az asztal is,
Amelyre ráborulnak.