Juhász Gyula: Gyász
Egy régi térkép fölé hajolok ma:
Ez Adria, ez a Kárpátok orma.
Ez a Tisza, a magyarok folyója,
Ez itt a délibábos régi róna…
Egy ódon könyvben lassan lapozok ma,
S elrévedek a távol századokba.
És verseket idézek hunyt szemekkel,
Arany, Petőfi, zengő, messze tenger!
Rodostó, Döbling, Majtény és Világos,
Minden sötét lesz, és a vége gyászos.
Szemünk kialszik, és kihuny reményünk,
És oly halálos bánat az, hogy élünk.
Magyar vagy-e? – kérdik még néha tőlem.
Csitt! Lassan lépjetek a temetőkben.