Czóbel Minka: A harkály mondja…

(Az erdő hangjából)

Álmatag kis lány,
Mit tehet róla,
Hogy rózsa nyílott
A télbe’, a hóba’?

Hó közepette
Fellángolt lelke,
Karácsony este
Párját ölelte.

Harangok zúgtak
Éjjeli misére,
Amikor először
Borult - keblére.

Új meg új pehely
Hullott a hóra,
De szaporább volt
Ajkuknak csókja.

Karácsony naptól
Újév napjáig
Naponta mentek
Az erdő aljáig.

Senki sem tudta,
Más nem is látta,
Csak havas holdfény
S nyírfáknak ága.

Éjjet - nem félték,
Havat nem bánták,
Övék volt a nagy
Égi királyság.

Egy héttel később
Vízkereszt tájba,
A lány az erdőt
Egyedül járta.

Erdei harkály
Mesét mond róla,
Megfagyott, eltűnt -
A télbe, a hóba.

1907