Vargha László: Kelj fel, kelj fel, Árpád-vezér!

Kelj fel, kelj fel, sírágyadból,
Kelj fel Árpád vezér!
Hiszen te már mély álmodból
Úgy is felébredtél.

Ágyúdörgés ébresztett fel,
Kardok csattogása,
Száguldozó harci mének
Patkókattogása.

Kelj fel, kelj fel, Árpád apánk,
Tekints szét hazádban,
Kárpátoktól Aldunáig
Áll a nemzet gyászban.

Kárpátoknak bérces hegye
Harci kürttől hangzik,
Duna folyam csendes tükre,
Piros vértől habzik.

Édes hazánk határain
Bősz ágyúk dörögnek,
Vértől ázott magyar földön
Haldoklók hörögnek.

Szép hazánknak védelméért
Unokáid vére
Bősz csatákban patakként hull
Hazánk szent földjére.

Tárd ki karod védelemül
Szép magyar hazánkra,
Unokáid piros vére
Ne hulljon hiába.

Te vezetted e hazába
Ezt a magyar népet,
Ezer éve áldja érte
Dicső, szent emléked.

Siess, siess, honfoglalás
Dicső, nagy vezére,
Állj fel vitéz vaskaroddal
Hadaink élére.

Vidd hazánkat győzelemre,
S foglald el azt újra,
Hogy azt senki a magyartól
Elvenni ne tudja.