Kuliffay Ede: Hősök sírja
A francia hadjárat után
Csendes völgyben hűs pataknál,
Barna fából kis kereszt áll,
Virágfüzér
Pihen szépen rajta,
Virágos sír
Domborul alatta.
Virágos sír, virágos sír,
Rá a hajnal harmatot sír,
S folyton-folyvást
Díszben virul a hant:
Hisz nyolc huszár
Nyolc hős nyugszik alant…
Itt estek el hajdanában
Egyenlőtlen bősz csatában:
De emlékök
Ragyogó fényére
Bámulva néz
Most is a táj népe.
És a rege el-elmondja:
Hány ellenség dőlt halomba?
Vértől áradt
A patak gyors habja.
Oly csodát tett
A huszárok kardja.
Így estek el mind a nyolcan,
Véres karddal, véres harcban;
De kardjokat
Ekkor sem tették le:
Oda nőtt az
Mindenik kezébe…
A hősöket sír takarja,
Jó vasukat rozsda marja;
De a hanton
Piros virág nyílik,
Piros vérhez
Ilyen virág illik.
Fejfájokon napsugártul
A koszorú meg nem sárgul…
És nem tudja
A vidéken senki:
Ki szokott rá
Friss virágot tenni? – –
Csendes a völgy, csak a patak
Suttog lágyan bűv szavakat…
S egy-egy szellő
Leng a sír fejére,
Mintha csodás
Titkokról beszélne…