Horváth Béla: Az égi körben…

Tormay Cecile emlékének

Az égi körben bánkódnak a bolygók,
Mert porból vannak, meghasad a kristály,
A csillagok s a csorba föld hasonlók,
És bánatunk az üstökösnek is fáj.

A fára néz a fű, a föld a napra,
S a csillagok megismerik az Istent,
Mert ez a rend és Három Ujja tartja
Az égi csóvát és a létet is lent.

S ha mint a szívünk, megszakad a csillag,
Utolsó lángja örök egekig csap,
A mennybe röppen, rajta nem marad por.

Az Alkotóhoz megy az alkonyatból,
És nem látjuk, de műveinkre még lát,
Az éj sötétebb s a mi szívünk némább.

1937