Bánkövy Kornél: Prohászka
Mint fenn, magasban bérci sas
Szálldos, kering a szirt felett:
Világok eszmetájain
Úgy röpdös a magasba fenn
Prohászka lelke. szent igéi:
Prófétaszózat, ihletett.
Korhadt tudósok vén falát
Halomra dönti fegyvere,
Száradt szíveknek ajtaját
Varázskulcsával felnyitá,
Mert Abból indult, s Azzal s Abban,
Ki a tudósok Mestere.
Hogy hol nagyobb? Én nem tudom…
Ha zeng a lelkek húrjain?
Ha szól a bölcsesség szavával?
Ha lát a látnokok szemén?
Vagy tán ha felsikolt szavával
Nyomornak, búnak könnyein?
Hogy hol Prohászka legnagyobb
Mégis? Tudom, ha kérdik:
Ha sasszemén nem földre néz,
Ha szárnya fel, magasba száll,
Ha lelke szent alázatával
Letérdel… imádkozik…
1925