Horváth Imre: Kiáltás
Magyarok, az égre kérlek:
Legyünk végre jó testvérek,
S amíg küzdünk ezer bajjal:
Fogjunk kezet bizalommal!
Árvák vagyunk, árván élünk,
Gyámolítónk nincsen nékünk…
Csak Isten és önönmagunk…
Másban mi már nem bízhatunk!
Bíztunk ebben, bíztunk abban:
Kevély földi hatalmakban,
Bíztunk csaló bitangokban,
Juhbőrbe-bújt farkasokban.
A bitangok ránk rohantak,
Mindenünkből kiforgattak…
Kirabolva, elhagyatva
Úgy maradtunk vérbe fagyva.
Mikor újra talpra álltunk,
Rabul ejtett régi átkunk:
Íme, magyar a magyarral
Viszálykodik vad haraggal!
Magyarok, az égre kérlek:
Legyünk immár jó testvérek!
Gyűlölködő testvér-pártok,
Egymást mostan ne marjátok!
Nem látjátok? Az ég alját
Lángok verik, lángok nyalják…
Terjed a tűz egyre jobban…
Jaj, elveszünk a lángokban!
Ha nem oltjuk, jaj lesz nékünk:
Tűzhalál lesz gyászos végünk!
Ne rohanjunk hát egymásra!
Mentsük inkább, ami drága!
Hej, testvérek összefogni!
Viszály tűzét el kell fojtni!
Ki gáncsot vet: balga, dőre!
Fogjunk kezet és úgy menjünk
Becsülettel – csak előre!
1921