Mentes Mihály: Magyar címer

Szép volt, kemény acélpajzs volt,
Millió magyar ököl védte;
Ezer évnek halálos harcain
Millió magyar meghalt érte.

A balmezőben négy ezüst folyó:
Duna, Tisza, Dráva, Száva;
A jobbmezőben hármas szent halom:
Tátra, Fátra, Mátra.

Hármas halomban a kettős kereszt,
Mely éggel halmot, folyót összetart,
Mellyel e drága véráztatta földhöz
Odaszegezte Szent István a magyart.

A pajzs fölött szent magyar korona:
Tartották gyengéd angyali kezek.
Csillag volt, mely viharban vészben
Minden nyomorból, bajból kivezet…

Ki ütötte le a szent koronát,
Drága gyöngyét a magyar címernek?
Ki tépte ki a hármas halomból
A kettőskeresztet?!

Ki űzte el az ég követjeit,
Hogy a címert ne védje senki többet?
Ki dobta oda a szent hazát
A pokolbeli ördögöknek?!

Hogy lehullott a szent korona
S erős angyal nem állott őrt a vártán:
Magyar hősök akasztott teste mellett
Kacagott a Sátán.
Azután öklét a címerbe vágta
– A kettőskereszt már nem védte azt –
Arra a hármas halom csak lehullott
S a négy ezüstfolyóból kettő maradt.

S ott hevert a szent címer összezúzva,
Leköpve, összerúgva, meggyalázva
A szemétdombon, hogy gyalázatát
Egész világ kárörvendve lássa…

Áldott, aki lehajol érte,
Letörölte róla a szennyet
S visszatűzte a hármas halomba
Szent lándzsáját a kettős keresztnek.

Ezerszer áldott, ha újra rajta lesz
A négy folyó és hármas szent halom
S a szent korona fénye ragyog
Két szárnyas angyalon.

A balmezőben négy ezüst folyó:
Duna, Tisza, Dráva, Száva;
A jobbmezőben hármas szent halom:
Tátra, Fátra, Mátra.
Hármas halomban a kettős kereszt,
Mely éggel halmot, folyót összetart,
Mellyel e drága véráztatta földhöz
Odaszegezte Szent István a magyart.

A pajzs fölött szent magyar korona:
Tartják újra erős angyal-kezek;
Csillag lesz, mely viharban, vészben
Új ezredév felé vezet.

Szép lesz, kemény pajzs újra a címer;
A magyar életét adja érte oda…
De összezúzni, meggyalázni
Nem engedi – soha!…