Kiss Menyhért: Üzenet

Át napsugáron, sötét árnyakon
Száll, száll a szellő lengő szárnyakon
Feléd. Erdélyem, örök bánatom…

Mi lesz veled? Nappal és éjjelen
Várom a sorsod, ó be kénytelen
Várni szüntelen, véges-végtelen!

Szavunk elveszett, szemünk könnye foly,
Dereng-e hajnal, csillag, merre, hol?
Vigasz, remény, segítő jobb sehol.

Madár ha röppen, szellő hogyha száll,
Felhős Kárpátok, Marosmenti-táj,
Szívünk értetek ó be fáj, be fáj…

Arcunk sápadt, szemünkben láng lobog,
Harangok, kürtök, tompa, mély dobok,
Tüzet fog hányni torkotok…

A holtak is fel fognak kelni, fel,
Csaba királyfi titkos sergivel,
S a honvédek Petőfivel.

Te Duna-Tiszaközi jó magyar,
Ne késlekedj, siess, siess hamar,
Ha kezdődik a véres zivatar…

Lesznek csodák még: halld meg, ó Kelet,
Terhes a kor,m a Kárpátok felett
Áttör ujjongva egy szebb kikelet…