Dénes György: Gyóni Gézáról és verséről

Az embernek nehéz választania versélményei közül. Hiszen százszámra, ezerszámra érintették meg lelkét egy életen át. Minden vers szuverén, mint ahogy minden költő külön világ. A külön világoknak ebben a hatalmas birodalmában sosem nyugszik le a nap, s remélhetőleg nem is hajlik soha nyugovóra. A sumer akkád eposzoktól napjainkig nyújt esztétikai élményt és vigaszt a költészet, még akkor is, ha tragédiákról beszél. De éppen a fájdalmak föloldásával ad reményt, hogy tovább élhessünk.
    Nem véletlenül választottam mondandóm tárgyául Gyóni Géza: Öröme van a pacsirtának című versét. Egyrészt, mert ifjúkori versélményeim sorába tartozik. Másrészt, mert Gyónit már szinte elfelejtették. Az elmúlt évtizedekben is leginkább két versét emlegették: a Cézár, én nem megyek és a Csak egy éjszakára című háborúellenes költeményeit. A Hét évszázad magyar verseiben is csak két költeménye szerepel: a Csak egy éjszakára mellett a Sírvers.
Gyóni költői szerepe az igényesebb olvasóknál ismert. Újságíró volt. A régi Magyarországon több város lapjánál dolgozott, közöttük a pozsonyi Híradónál. Első kötete is Pozsonyban jelent meg 1904-ben, Versek címmel. Az első világháború előtti kötetei nem keltettek különösebb figyelmet. A háború vihara emelte magasba, irodalmi vitákat is provokálva.
    A költő mindjárt a háború elején került az orosz frontra. Galíciában harcolt Przemyśl várának védelmében. Az orosz erők bekerítették a várat. A várvédőkkel együtt a költő is bent szorult. Gyóni kezdetben verseivel lelkesítette a magyar katonákat. Háborús költeményeit repülőgépen küldte haza a lapoknak. Mindez jól jött az otthon biztonságában ülő „hadfiaknak”. A háborús pártiak, élükön Rákosi Jenővel, fölhasználták Gyónit a háború propagálására, s a vérzivatart ellenző Ady fölé helyezték, mint a becsület és hazafiság hősét. Innen ered Ady Gyóni-ellenessége.
    Gyóni ebben az időben sok verset írt. „Lengyel mezőkön, tábortűz mellett” című kötete több kiadásban is megjelent. Lelkesedését azonban hamarosan lelohasztották a háború gyötrelmei, a vér és halál infernója. Egy lázas órájában megírja a Csak egy éjszakára című háborúellenes versét, amellyel halhatatlanná teszi nevét.
    1915 márciusában öccsével, Áchim Mihály főhadnaggyal együtt fogságba került. A várvédőket Kijeven, Kozlovon, Penzán át Alatírba szállították. E fogolytáborban 1915 októberének közepéig tartózkodtak. Itt kezdete írni a Levelek a Kálváriáról című kötetének első ciklusát. Alatírból Petropavlovszk és Omszk érintésével érkeztek a Jenyiszej partján elterülő Krasznojarszkba, végső állomáshelyükre. Ebben a szibériai táborban szenvedtek közel két esztendőn át, miközben a forradalmat is megélték.
    1917 tavaszától egyre többet betegeskedtek a testvérek. Hol az egyik, hol a másik került több-kevesebb időre a tüdőbajosok barakkjába. Mihály nem érte meg a nyarat, június 8-án meghalt. Utolsó útjára a már súlyosan beteg Géza is elkísérte. Öccse temetésének megrázó eseményéből született az Öröme van a pacsirtának. Megtört lélekkel, bomlott elmével élte át a költő a Mihály halála utáni napokat, s nem egészen két hét múltán ő is kilehelte lelkét.
    E lüktető, a szív legmélyéről fölszakadó költemény katartikus érzéseket kelt az emberben. A költő kontrasztba állítja a természet kora nyári pompáját, a pacsirta ujjongó énekét a botorgó temetési menettel, szabadsággal. Az élet és halál mágneses pólusai között vibrál a mondanivaló, újabb és újabb feszültségeket csiholva, fokozva az ellentétek erejét, minőségét. Gyakran szakadozva törnek föl az érzések, csapongóvá, rapszodikussá formálva a sorokat. A szerkezet mégis arányos és egységes marad, mert az érzések belső kohéziója egybetartja a vers építményét. A mérhetetlen fájdalomból fakadt, az elsődleges és nyers élmény művészi formába öntése megőrzi Gyóni versét a jövőnek, a békét és szeretetet óhajtó érzéseknek.

(1992)