Rozman József: Arató paraszt
Zenél a kasza, dűl a rend,
Pacsirta trilláz odafent.
Dolgos paraszt, ki jól vetett,
Aratja most az „életet”.
Az arca komoly, meghatott:
Így ünnepli a nagy napot.
Kaszája most nagyot suhint,
S megáll pihenni egy kicsinyt.
Áll; - már kezében a kalap.
Áll, mint oltár előtt a pap.
Imádkozik. Körötte csend.
A kis pacsirta már leszállt,
S figyelve néz rá idelent.
1925