Rozman József: Arató paraszt

Zenél a kasza, dűl a rend,
Pacsirta trilláz odafent.

Dolgos paraszt, ki jól vetett,
Aratja most az „életet”.

Az arca komoly, meghatott:
Így ünnepli a nagy napot.

Kaszája most nagyot suhint,
S megáll pihenni egy kicsinyt.

Áll; - már kezében a kalap.
Áll, mint oltár előtt a pap.

Imádkozik. Körötte csend.
A kis pacsirta már leszállt,
S figyelve néz rá idelent.

1925