Szombati-Szabó István: Folyó fátuma
Folyóvá lett: hát áradnia kell.
S a sorsa két part közt folyatja el.
E két part szűkít életet belé.
S menekül partlan távolok felé.
Fut, mert rohanni hajszolja a part.
S nem arra tart, amerre kedve tart.
Őrajta ível két part közt a híd.
A híd köt s választ… S part nem közelít.
Két part közt ő visz csolnakot, hajót.
És mindig másnak visznek a hajók.
És néki holtig, holtig futni kell.
És nem hagyja a két part holtig el.
És így foly el a kedve, búja, vádja
Két part között… És egyik sem barátja.