Szemenyei Mihály honvédgyalogos- egyházi író, plébános
Született 1829. évi október 16-án Nagy-Mizdón, Vasvár megyében. Szülőhely már a 15. században „Nagymézadó” név alatt volt ismeretes. Tanulmányait Szombathelyen, Fehérváron és Győrött végezte.
A szabadságharc beálltával a hazaszeretet lángja őt is fellelkesítette annyira, hogy örömmel s önként vállalkozott fegyvert ragadni a szeretett haza védelmére, miért is a 44-ik gyalog honvéd zászlóaljhoz csatlakozott. Szolgált Perczel Mór, Klapka, Dembinszky, Guyon és Nagy Sándor táborában. Részt vett a dicsőségteljes és örökemlékű tavaszi hadjáratban s így annak minden csatáiban, nevezetesen: a bicskei, nagysarlói, isaszegi, váci és a debreceni ütközetekben és Budavár bevételében.
Fájdalom, nem tudjuk, mily katonai ranggal küzdötte végig e dicső csaták hosszú sorát.
A szabadságharc lezajlása után a pécsi papnövendékek közé vétetett föl.
Igen jeles egyházi író. Irodalmi zsengéi „Menyei” név alatt jelentek meg. „Szenvedés helyek” és „Missio Beszédek” több kiadásban jelentek meg. Apró füzetekben közrebocsétotta: Loretom, Baray-le-Monial, Lourdes, Róma, Ngy-Mária-Czell, híres kegyhelyek leírását; 1884-ben kiadta a „Szent Család” naptárát, mely Magyarországon a legelterjedtebb naptár s évenkint 70–80 ezer példányban járja be az országot.
Bokros érdemei jutalmául pápai káplánná neveztetett ki, majd regöli plébános lett.