Reményik Sándor: Roland kürtje
A lelkem, mint Roland kürtje zúg,
Oly rémesen és oly reménytelen.
Rá visszhangozva zendül völgy, halom,
A dermedt honban, csontkemény telen
Búgatja egy magasabb hatalom.
Roland, a hős vezér – így szól a krónika –
Fogván kürtjét, háromszor fujt belé,
A riadót a Roncevallesi völgy
Vissza ezerszer hanggal veré,
Hogy köröskörül megremegtenek
A sziklák, mint a nyárfalevelek…
De csak nem jött a felmentő sereg.
1919. február 17.