Wass Albert: Rádió
Apámnak küldöm
Indul a hang, sikoltva-sírva távol.
Egy nyírfa törzsén jajdulva megállt.
Megreszketett belé a fa,
s koronájáról egy levél levált.
Patak szaladt a völgy felé sietve,
és magával vitte a levelet.
Ősz volt. A nyírek sárga reszketése
a zöld vizekről visszareszketett.
Asszony kószált a réten,
mire a víz lihegve odaért.
Ez parthoz sodorta a levelet,
az felvette. Maga sem tudta mért.
S amint nézte, (véletlen tán) a lelke
tovakószált a sárguló világba:
a pásztort látta fent a kék hegyen,
akinek érte sírt a furulyája.