Vásárhelyi András: A Halál himnuszából

Elmegyek meghalni. Mert az halál bizony, de az halálnak órájánál semmi bizonytalanabb. Jóllehet bizonytalan legyen, de maga1 azért elmegyek meghalni.
Elmegyek meghalni. Mire szeressem én ezt, azki keserű végezetöt ígér, kinek szerelme hehában való2? Mire szeretem azt? Inkább elmegyek meghalni.
Elmegyek meghalni. Én, ki mostan jelön való élő ember vagyok, az elmúltakhoz hasonlatos leszek.
Elmegyek meghalni. Hamuvá leendő vagyok; miképpen születtem, ezenképpen megvéeztetöm3.
Elmegyek meghalni, egyebeket követvén. Még én utánam is többen jönnek, mert sem első, sem utolsó én nem vagyok. Azért elmegyek meghalni.
Elmegyek meghalni. Örülvén, nem örülök sok ideiglen, de ez világnak örömeit elhagyom és az halálra megyek.
Elmegyek meghalni. Engem nem siratnak, sem énértem nem imádnak, de elfeledtetöm még az enyéimtől is, mikoron én meghalok.
Elmegyek meghalni. De nem tudom, hova megyek, sem nem tudom, mikoron megyek el. de akárhová fordóham4 magamat, ha azért az halálra megyek.
Elmegyek meghalni, látván, hogy az halál mindeneken uralkodik és igen sírő5 és gyakor az ő hálója.
Elmegyek meghalni. Azért kérlek téged, kegyelmes Krisztus, hogy irgalmazz énnékem, megbocsátván minden én bíneimet, mert meg kell halnom.

/1/ Mégis
/2/ T. i. a világot
/3/ Végemet érem, meghalok
/4/ Fordítsam
/5/ Sűrű