Horváth Imre: Megváltás

Ez a föld volt az áldott Kánaán:
A paradicsom kitépett darabja,
Melyet az Isten minékünk adott…?
- Most látjátok-e, kik osztoznak rajta?

Apáink gazdag, kalászos mezője
Nekünk már csak gazt és gyomot nevel?
Szabadság, nagyság, dicsőség virága
Kitépve mind az iszapban hever?

Mi voltunk az az erős, büszke nemzet:
Hatalmas Hadúr kiválasztott népe?
Tőlünk rettegett egész Európa,
Ha kardunk megcsillant a verőfénybe?

Mienk volt egykor három tenger partja?
Mi voltunk egykor Isten ostora?
- Fejünk felett most sötét hollók várják:
Kezdődik-e már a dús lakoma?

Betelt az idő? Elvégeztetett,
Hogy e nép sírját önkezével ássa?
S mert házaiból kizárta a Krisztust:
Most nincs e népnek, nincsen Messiása?

Mint vak, rohantunk lefelé a lejtőn.
Próféták szavát elnyelte a puszta…
S a hitetlenség gyönyörű hazánkat
Széjjeltördelte, darabokra zúzta.

Örvénybe estünk hit és Krisztus nélkül.
Nem hallottuk meg szerető hívását…
S tán balga hittel most is mástól várjuk
E csonka honnak felvirágozását!

Kopár földünkre az elűzött Krisztust
Tudjuk, tudjuk-e újra visszahívni!
Tudunk-e sírva Eléje roskadni
És nem másban, csak Benne, Benne bízni?

Ha van még bennünk szunnyadó parázs,
Lobogtassuk fel a lángot magasra,
Hogy fénye mellett megtaláljuk Krisztust,
Míg el nem sodor az idő viharja.

Betelt az idő? Elvégeztetett,
Hogy ez a föld már pusztuló, veszendő?
Vagy most még egyszer megkönyörül rajtunk
És megvált minket, aki Eljövendő…

1922