Szabó Gábor: Magyar kesergő
Bilincs a kezemen,
Béklyó a lábamon,
Úttalan utakon
Magam csak vonszolom.
Fáradtan, éhesen
Tengetem életem,
Árva-bús fejemet
Nincs hol lehajtanom.
Vad rablógyilkosként
Üldöznek a gazok,
Pedig nincs más bűnöm
Csak, hogy magyar vagyok!
Sóhajom, panaszom
Nem hallja senki sem
Szótalan, csendesen
Czipelem keresztem
Tovább-tovább egyre,
Nem tudom, hogy merre,
Nem tudom, hogy hova,
Nincs itt mit keresnem,
Elvették a hazám!
Legyen mind átkozott,
Aki azért tört rám
Csak, hogy magyar vagyok!
Felnézek az égre
Felküldöm az imám.
Ott van az én Atyám,
Ő majd letekint rám!
Meghallja a panaszt,
Mit keservem fakaszt
Tört szívem mélyéből
Megsegít szaporán.
Nem félek senkitől,
Nem vagyok elhagyott,
Megsegít az Isten,
Amiért magyar vagyok!
1922