Gyurkovics Tibor: Sinka
Immár húsz esztendő múltán
nagy-nagy költő Sinka István
Már vagy húsz esztendő előtt
a feje egy egekbe nőtt
Sehol jászol sehol paraszt
Sinka István költő maradt
Lehunyta a szeme pírját
nevét öles betűkkel írják
Rakéták szállnak az égre
Sinkát egyikük se érte
Fuvarosok motorosok
robognak – ő elől lobog
Vándor léptét kék időbe
örökkévalóba mérte
Pedig ő csak fuvolázott
hol birka volt hol juhász volt
Zagyva hírekkel cicázott
s halállal koronázott
Nagy lyuk van az idő pírján
azon átbúj Sinka István
és az ég fövére fekszik
fekszik ahogy neki tetszik