Turcsányi Elek: Trianon!
El még a honnak ősi képe:
A vérrel áztatott határ,
Hol harcos hősök nemzedéke
Húsvéti virradatra vár;
S ha népe újra egyesülhet
S egymásra lel testvér, barát, rokon,
Békéd, világ, beteljesülhet
A megbékélt országhatárokon!
Kívánj, ki nem vagy vesztedben hibás,
Szabad mosolyt gyönyört magyar orcádnak,
Kiáltsa szó, hirdesse lángírás:
Igazságot Magyarországnak!
Valld hát Dunának ősi népe
S halld messzi nemzetek fia,
Pusztul a Kárpátok vidéke
S rabbá lett Transzilvánia;
É bár kifosztva mindenedből
Az ősi birtok harmadában élsz,
Fel mit sem adsz honod s hitedből,
Magyar vagy és feltámadást remélsz:
Kívánj, ki nem vagy vesztedben hibás,
Szabad mosolyt gyönyört magyar orcádnak,
Kiáltsa szó, hirdesse lángírás:
Igazságot Magyarországnak!
S ha majd szabadság napja lángol
Az elszakított végeken,
Egy nép kilép a vak homályból
S szabad lesz ezredéveken;
Kezében kard, szívében oltár,
Mikor kitárja sziklabörtönét;
S a múlt ködébe vész a zsoltár,
Amit ma még dalolva zúg a nép:
Kívánj, ki nem vagy vesztedben hibás,
Szabad mosolyt gyönyört magyar orcádnak,
Kiáltsa szó, hirdesse lángírás:
Igazságot Magyarországnak!
A Pesti Hírlap revíziós dalpályázatának elsőrendű dicséretben és dicséretben részesült pályaműve