Ismeretlen szerző: Halljátok-e?

Halljátok-e az Adria
Felénk síró szelét?
Érzitek-e a távol Tátra
Kemény tekintetét?
S a Hargita zord haragját,
Bácska méla búját…
Mármarosi erdők jaját,
Mely fölöttünk zúg át?!...
Látjátok-e vad pribékek
Korbácsa ütését,
Ős honában a rab-magyar
Mint züllik szerteszét?...
Nem, jaj, nem, ti nem éreztek,
Nem hallotok, láttok,
Megmérgezte a szívetek
Valami nagy átok!
Csak gyomrotok dagadozzon,
Csak hízzon a kassza,
Nem fáj nektek bús Kolozsvár,
Zombor, Pozsony, Kassa!
Bor s tánc között rongylelketek
Buta mámorba fúl:
Mit gondoltok azzal, ami
Ott zokog azon túl?!...
Ropog a gát, emésztő ár
Leskelődik rátok,
S mentés helyett ti őrülten
Egymást tiporjátok!...
Eszméljetek! – Tán lehet még,
Tán megbocsát a bosszús Ég,
Vagy csak tovább, - jöjjön a vég!

Harangszó, 1922. március 5.