Zas Lóránt: Feltörő
Feltörő gejzír vagy hazám,
magasba-szökő szivárvány,
félelemből robbant morajban
ívelő kívánság, hogy a
meggyalázott anyaföldből
is kitörjön a felszabadult
sóhaj: soha-többé ne merjen
lefojtani senki és semmi.
Örvénylik és ömlik a szó,
hangot hang ellen, virradatra
harsan a határ, harmatban
a lábak, lopakodtak, de
szárnyaló vadludak vigyázzák
iramát a fiatalnak,
aki fut már a réten,
kezében fáklya, lángra-
lobbantotta, hogy soha-
többé ki ne aludjon,
ami szép és ami az égre
mutat.
Waiotapu