Szombati-Szabó István: Vagy-vagy lovag indulója

Vagy ráuszított szemmel fusd a célt,
Vagy kérdezd meg, hogy hosszú a futás?
S torpanj el holtan, messzi cél előtt.

Vagy víg iram, míg szusszal győzheted,
Vagy lankadástól-félő nem-merés
S futás előtt nyílt hátra-arc lemondás.

Vagy égre-hörgőn hördülj, hogyha fájsz,
Vagy hallgass, mint a tóba-mállt göröngy,
Vagy halj halált, vagy éld az életet.

Vagy csókra-borra készült dáridó,
Vagy klastromos, szűz, hős aszkétaság,
Vagy gyehennák, vagy paradicsomok.

Vagy ég-ereszbe gyújtó máglya-fény,
Vagy szem-kioltó kárhozat-sötét,
Vagy pellengér, vagy messiás-kereszt.

Választás nincs több; vagy-vagy a világ!
Vagy csúcs hív, égre csók-vető magas,
Vagy szörnyű méllyel vár a szakadék.

Vagy-vagy lovagnak nincs több fegyvere:
Vagy hős-merő dávid-parittyakő,
Vagy nyúl-szívűek pajzsa: félelem.

S a vagy-vagy harcok kürtje hogyha szól:
Vagy győzelemre mégysz, vagy győzetel.
De pardont nem kérsz s gráciát nem adsz.