Szabó Gábor: Üzen a Kárpátok!

A Kárpátokat belepte a hó.
Havas Kárpátról szertefutó szél
Kiáltva kiált: Hahó! hahó!
Ide nézzetek szabad magyarok!
A Kárpátok fehér hava
Rab magyar láb alatt csikorog!
Hahó! hahó! Ne farsangoljatok!
Hahó! hahó! Nincs most ideje
Táncnak, zenének, mulatásnak,
Csak a vad, kemény fogcsikorgatásnak.
Amíg a kárpáti hó rab magyarok
Nehéz lépése alatt csikorog.

Zúg-zúg a szél, kiáltja szerteszét
A Kárpátoknak bús üzenetét!
Erdélyi székely keserve sír benne,
Kassa kuruca jajja sikog,
Eperjes, Lőcse, Rozsnyó bánata,
Pozsony fájdalma mind ott zokog.
Szabad magyarok!
Rab testvéreitek
Haláltáncot járnak.
Szabad magyarok!
A Kárpátokban
Szomorú farsang van!
Szabad magyarok!
A Kárpátokban
Rab testvéreitek
Titeket várnak!
Zúg-zúg a szél, kiáltja szerteszét
A Kárpátoknak bús üzenetét.
De nincs, aki hallja!
Elnyomja a szót
A farsangi kedv
Ihaj-csuhaj-ja.
Mintha nem volna
Az az ő gondja,
Ami a rab magyar
Szívét nyomja.
A szabad magyar
Kacag, mulat,
Éli világát
A farsang alatt.
A báltermekben állnak a bálok,
Francia lányok, schimmyző párok.
Hogy törne ki mind, mind a lábok!
Ezeknek hiába üzen a Kárpátok!

Vagy a halotti torát üli tán
Egy veszendő nép az utolsó orgián?
Hogy nem hall, nem lát semmit, csak mulat
S vágja az életfát maga alatt?
Jajj! ha így lenne!
Akkor kárpáti szél
Válj vad orkánná!
Ordíts!
Sikongj!
Amíg meghallja,
Megérti a nép,
A Kárpátoknak
Bús üzenetét
S eszéhez tér.
És abbahagyja
Ami nem méltó
A mához.
Hozzáfog újra
A munkához
S erejével
A hazáért áldoz.
Sikongj! Ordíts! Kárpátok szele,
Szabad magyarok fülébe kiáltsd bele,
Hogy a kárpáti hó rab magyarok
Nehéz lépése alatt csikorog!
Hahó! hahó! Ne farsangoljatok!

1922