Juhász Gyula: 1926. július 31.

Petőfiért toroz a társaság,
Fölzengenek a víg és bús danák,

Az örök ifjú lelke bujtogat
Vad vágyakat és édes álmokat.

Kis kocsma éjén nótás magyarok
Emléke és reménye kavarog.

És egyszerre az ivó ajtaján
Megjelenik egy kedves barna lány,

Szemében tűz és ajakán mosoly,
Oly tiszta, édes, oly derűs, komoly,

Magyar lány és a költő nézi őt
És fájva látja tűnni az időt.

Mily fiatal, mily szép, ha látta volna
Petőfi őt, ily bájjal andalogva,

Tán legszebb versét írta volna itt!
Fiúk, igyunk! Idézzünk Valakit!