Kovách Ferenc: Szegény magyar…
Szegény magyar, szegény népem,
Párod nincs a szegénységben,
Nincsen boldog, védett fészked,
Védelmező büszke bérced,
Nincsen erdőd, tele vaddal,
Vígan zengő madárhaddal…
És a ruhád rongyos, tépett
S nincs ki újat szabna néked!
Szegény magyar, szegény árva,
Arcod csupa gondbarázda.
Csüggedt a szód, nincs reményed,
Gazzal nőtt be televényed,
Beteg is vagy, tele sebbel,
Fájlalommal, gyötrelemmel
S ha a szíved is kitéped:
Nincs megértő, hű testvéred!
Szegény magyar, szegény árva!...
Kulcsold kezed hű imára,
Hullass könnyet könyörögve:
Szálljon áldás itt e földre!
Szálljon áldás, boldog béke
Minden magyar bús szívébe
S legyen egész ez az ország:
Hajdani Nagy-Magyarország!
1933