Arany János: Szibinyáni Jank

Ritka vendég Rácországban
Zsigmond a király, a császár;
Jól fogadja István vajda,
István, kinek apja Lázár:
Hét egész nap látja dúsan,
Becsülettel, emberséggel;
Nem felejti, ki a gazda
S nem felejti, kit vendégel.

Majd vigasság: zene, tánc, bor
Tartja ébren a fölházat,
Majd újudvar, öklelés áll, –
Hangos erdőn nagy vadászat:
Száz tülök szól, hajt az eb s pór
Nyomja össze a vad berket,
Szorul a rés, a lovag lés,
Ija pendül ménje kerget.

Áll a hajsza, vége-hossza
Nincs vetélgő hetyke dicsnek:
«Magyar a magyar» Zsigmondnak,
«Szerb a szerb» Lazárevicsnek;
«Ámbár – mond ez – udvaromnál
Van egy apród, csak aprányi:
Az magyar lesz!… Edély szülte,
Neve Jankó Szibinyáni.»

«Hallod-e Jánk!…» Ím azonban
Zörmöl a gaz, reng a sűrű:
Nagy csikasz vad ugrik föl, de
Visszaperdül, mint a gyűrű –
«Hallod-e Jánk! ím királyod
Szeme látja, s ez jutalma
Hogy te nékem azt a farkast
Megkeríted élve, halva.»

Rövid a szó, gyorsan hangzó,
Kísérője büszke jelnek:
De sokallja, meg se hallja,
Már nyomul a hősi gyermek.
Hol királya, még a tájra
Szeme egyszer visszalobban,
S a vad állat meg sem állhat:
Mind szorítja, űzi jobban.

S majd a róna sorompója
Nyílik, amint hajtja ménjén,
Majd eltűnnek a sűrűnek
Lombos-ágas szövevényén.
Ittgyalog száll; paripája
Fel s alá nyerít gazdátlan;
Szóla Zsigmond: «Kár volt, mégis!»
Szól a vajda: «Semmi! bátran!»

Jánk azonban mind nyomon van:
Le a völgynek, fel a hegyre,
Vadcsapáson, vízomláson
Veri, vágja, űzi egyre.
A vad olykor hátra horkol,
Foga csattog, szája résnyi,
Majd, mint vert eb, kit hevertebb
Ostor üldöz, szűköl és nyí.

Már az állat piheg, fárad,
Nem az ifjú, noha gyermek:
Martalékát addig űzi
Míg ledobban s vár kegyelmet.
A királyhoz és urához
Rabul vonja, szégyenszemre;
Szól a vajda: «Ez nem első!»
Szóla Zsigmond: «Istenemre!…

Tartom a just e fiúhoz!
Enyim a fa, az gyümölcse:
Visszakérem. Te kegyeled
Ebben most már kedvem töltse.»
Nem oly hangon volt ez mondva,
Hogy sokáig, vagy hiába…
Így került Jank Szibinyáni
Zsigmond király udvarába.

Ott idővel karral s fővel
Isten után vitte sokra;
Másszor is még, többször is még
Járt vadászni farkasokra:
Mint védője a keresztnek,
Megrontója büszke tarnak,
Idegen nép hőse itt lett
Derék hőse a magyarnak.

Most is vallják, egyre dallják
Szerbhon ifjai, leányi
Guzlicájok hangja mellett:
Ki volt Jankó Szibinyáni.
De a magyar ajakon is
Neve, híre általános:
Mert hisz él még… él örökké
A dicső Hunyadi János.

szozattv


szozat a tiszta hang
  2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 Családom bhi 2023október 31 Históriás szabadegyetem 2023 06 02 2023. 02. 25. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK03istenszülőMeghívó két oldalonszekelyfold-november Szaszregen-december2022 pusztaszabolcs-1Meghivo Orosz Ors Szoborsors aink c könyv bemutatójára Gyóni_kötet Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf