Sík Sándor: Gyermek az utcán
Piszkos falak, csatakos utca,
Szennyes november, kültelek;
A járda szélén víg zsivajjal,
Rongyból spárgált ökölnyi göngyöt
Izzadtan rugdos egy sereg
Botlábú, vézna kisgyerek.
Bádogkürtök és tűzfalak közt
Átsurran egy-egy pillanatra
Egy újravesztett napsugár,
Szökdécselő asztfalbogárkák
Rajára le-lekandikál,
S egy más világról muzsikál.
Muzsikál szöcskés régi fűről,
Szamócás erdőt emleget,
Ribizkés, almás kerteket,
Csengős csikót, bocit, báránykát,
És kislibák és kiskutyák közt
Sok barna boldog gyermeket.
Ó mennyi futkos pilleűző,
Métás, pilinckés víg gyerek!
És birkózik és hempereg.
Mezítláb járnak puha fűben,
Fehér szalonnát falatoznak
És kakastejes kenyeret.
Zeng, zeng a jövevény sugárka,
Életpirosan, melegen.
De ők lihegve kiabálnak
S rongyoska lábuk rugdalózik
A szennykimarta köveken.
A járdán túl, egy kapumélyben
A Jézus Krisztus áll fehérben.
Az egyik szeme mosolyog,
A másik sírva nézi őket
S testén megindul mind az öt seb
S a kőre könny és vér csorog.