Hilda Fowlds: Csonkamagyarország

Rónák, sugaras magyar rónák,
Mosolygó, drága édenek,
Végeteknél a sziklabércek
Más országokat védenek.

- A Duna csillogó vizei
Fűzek közt siklanak tova –
Nagy, szép királyság romjai közt
Futnak, vaj’ merre és hova?

Töprengő évek bús keservét
Hallgatja a magyar kebel,
Diadalmas, nagy dicsőségről
Ezer év fájón énekel.

Azt súgja: merd az ősi virtust,
Ölj, vágj és ne beszélj sokat,
S ha a legjobb pillanat itt lesz,
Kondítsd meg a harangokat!

S népek, kiket török igától
Megmentett a turáni kard,
Most századok hálájaképpen
Védjétek ti is a magyart.

Álma, vágya Nagymagyarország,
Övé volt ezer éven át,
Te Nyugat, kiért annyit vérzett,
Segítsd, segítsd, mint hű barát.

Fordította Kiss Menyhért, 1932-ben