Boleszny Antal honvédhadnagy, plébános

Nagy-Becskereken, Torontál megye székhelyén született 1828. május hó 31-én. – Elemi iskoláit szülővárosában, a felsőbb osztályokat Temesvárott és Szegeden végezte, és 1825-ben Csajághi Sándor püspök által áldozárrá szenteltetett.
Midőn a magyar hadsereg 1849. évi január elején az akkor úgynevezett „Bánát”-ból kivonult, a lakosok egy tekintélyes része, de különösen a fegyverforgatható magyar ifjak is elmenekültek, s így ő is Szegedre utazott, hol őt az Ábrahám család házába fogadta, ki akkor mint kispap a bölcsészetet végezte, de a kitört zavarok közt már előbb elhagyta a temesvári papnöveldét, hogy fegyverrel is, ha kell, szolgálja szeretett hazáját.
A szerbek február 11-én, egy vasárnapon Új-Szeged helységét megszállották és Theodorovics tábornok hadának nagyobb részével Szegedet délután két óra tájban megtámadta s ágyúztatni kezdette, mire Boleszny, mint önkéntes a magával hozott fegyverével a hídvámháznál foglalt helyet, de három óra tájban Gombár kapitány vezénylete alatt a nemzetőrökkel a várat megkerülve a Tisza jegén átkelvén, a szerbek ellen harcolt, kik egy véres harcban megverettek és Szőregre visszaűzettek.
Másnap, hétfőn, februák 12-én gróf Hadik egy Waza-zászlóalj és nemzetőrséggel Szőreget megtámadta és a szerbeket Deszk és Szent-Iván felé kergette. Boleszny ezen a véres ütközetben is részt vett.
Csemegi Károly, a mostani kuriai tanács-elnök, 1849. évi március 4-én Szegeden, mint Torontál megye aljegyzője felhívást bocsájtott kis a torontálmegyei menekültekhez, hogy a torontáli önkéntes zászlóaljba lépjenek, melynek szervezésével gróf Batthyány Kázmér teljhatalmú országos biztos által Csemegi Károly zászlóaljparancsnok bízatott meg. – A torontáli és más megyei ifjak is beléptek, köztük Boleszny is, ki egy hét alatt tizedes, három hét múlva pedig Buzás századában őrmester lett.
Gróf Hadik hadtestparancsnokot Perczel Mór tábornok váltotta fel, ki a torontáli és Waza-zászlóaljakat április elején Makóra rendelte, hol nem sokára a torontáli zászlóalj egy napon reggel három órakor Apátfalva felé, a Waza-zsázlóalj egy órányi távolságra Szeged felé a Maroson átkeltek és az erdőből a szerbekre rohantak. Az átjáró előtt a makói oldalon már jóval előtt az ágyúzás vette kezdetét, mely a szerbeket és granicsárokat Kis-Zomborból a Maroshoz csalta, kiket az erdőből kirohanva, oldalba támadott meg a torontáli zászlóalj, melyet a német bánáti határőrezred egyik sortűzzel fogadott, de ez a rohamnak ellene nem állhatott és vad futásban keresett menedéket, ellenirányban meg a Waza-zászlóalj élénk tüzeléssel fogadta, mely sok szerbet és granicsárt leterített és elfogott. – Ekkor történt, hogy Boleszny egy német-bánáti határőrezredbeli hadnagyot és három közembert foglyul ejtett s midőn a csatában így kitűnt, hadnaggyá kineveztetett.
Perczel ezalatt a Tiszán átkelt és Basahídnál s Melencénél a szerbeket megberte, kihez Nagy-Becskerek alatt a torontáli zászlóalj csatlakozott. – Boleszny tehát fegyverrel a kezébe, szülővárosa előtt állott; Knicsánin és Theodorovics szerb fővezérek éjnek idején a várost kiürítették és a Temesen túl, Tomásovácnál állást foglaltak, de Perczel által itt is megveretett, s Titelbe, Zimony és Belgrádba futottak, hol őket a gőzösök várták.
A „bánsági” magyar sereg figyelő állást foglalt el. Perczeltől – miután Bácskát és a Bánságot a szerb lázadóktól megtisztította – Vetter vette át a fővezérséget, ki alatt Guyon a IV. hadtest parancsnoka lett, ezen hadtesthez tartozott a torontáli zászlóalj is, mely többé csatát nem vívott. Az oroszok és osztrákok benyomulásakor Guyon hadtestével július 30-án Szegedre érkezett és a szőregi csata után, augusztus 7-én Temesvár alá jött, hol a magyar hadsereg az augusztus 9-én vívott csata után, s így a torontáli zászlóalj is feloszlásnak indult. A honvédek csapatonkint és egyenkint szétfutottak s az 50 ezer emberből Lugoson alig tudtak 8 ezer embert összeszedni, kikkel augusztus hó 16-án Guyon Facsetre indult. – Lichtenstein osztrák tábornok erős támadást intézett seregünkre és csak Kmetty hősies ellentállása, a lugosi szőlők hegyéről történt erős tüzelés tette lehetővé, hogy seregünk romjai Facsetre hátrálhassanak. – Ezen elkeseredett ütközetben Boleszny is részt vett. Facsetről Soborsinra érkezett a magyar sereg, mindinkább megfogyva, hol Vécsey tábornok alatt Radna felől Tótváradnál megtámadtatván, a hegyek közé, Baja felé indult és augusztus 19-én Boros-Jenőre érkezett, hol Boleszny is fegyverét lerakta, aki az orosz táborból augusztus 21-én nagy nehezen megmenekülve s Aradot megkerülve, több falvakon át bujdosva, Pécskánál a Maroson átkelt és Német-Cernyán – Torontál megyében – Geml Ignác iskolatársa és későbbi kanonok szüleinél tartózkodott, honnan polgári ruhában, kocsin Nagy-Becskerekre, édesanyjához visszatért. Nemsokára bátyja és öccse is hazaérkeztek, kik szinte honvédek voltak.
Boleszny Antal azonban otthon békességben nem maradhatott, mert az osztrákok keresték, hogy besorozzák. Boleszny azonban egyik rokonánál elrejtőzködve tartózkodott s megtudván a történteket, Temesvárra utazott, hol a papnöveldébe fölvétetni kívánkozott. – Oltványi István kanonok, az akkori nagyprépost gyengélkedése folytán s a káptalani helynök távollétében, a felvételi kérelemre ekképpen válaszolt: „Ergo etiam ipse fuit lieutenantius?” – Midőn ennek dacára mégis felvétetett, az osztrákok a hadnagyot reklamálták, de a papnöveldei igazgató bizonyítványt állított ki, mely őt a besorozástól megmentette.
Boleszny 1862-ben az orsovai plébániát nyervén el, folyton a határőrvidéki csász. és kir. katonai parancsnokság szemei előtt volt, de ennek dacára is a társadalmi életben Magyarország jogait mindenkor és mindenütt a legerélyesebben védelmezte, amiért az akkori császári rendőrség minden lépését figyelemmel kísérte; sőt midőn a második parlamentáris miniszttérium megalakult, Boleszny néhány magyar érzelmű hívével gróf Andrássy Gyula miniszterelnököt üdvözölte, mi az akkori ezredparancsnoknak tudomására jővén, haditörvényszék elé idéztette, de Boleszny itt is erélyesen védelmezte hazánk alkotmányos jogait és szerencsésen megmenekült a bajtól. Dél-Magyarországon a hazafiság még sokáig bűn vala.
Boleszny jeles író is volt, ki számos önálló művel gazdagította irodalmunkat. Bokros érdemeinek elismeréséül a király ő felsége Ferenc József 1892-ben címzetes kanonoknak nevezte ki az egykori derék paphonvédet. Éljen!