Máté Imre: Tűzmadár és korommadár

Tűzmadár és korommadár,
kiégett fekete határ,
és tűzszínű, vérpiros ég, -
vörös tollak és feketék.

A tűzmadár fönt keringett,
valakinek messze intett,
két szeme két piros szirom,
s várt rá egy fehér liliom.

Korommadár észrevétlen
megjött gyászfénnyel szemében
s hollóként fölsírt: kár, de kár,
és mégis jött a tűzmadár.

Tűzmadár jött, lobbant szárnya,
kigyúlt minden a határba,
s kietlen puszta hantokon
elpihent némán a korom.

Budapest, 1956. november 4.