A „Budapest” újság történetei a.d.1907. [VIII. Hazafias alapon való szervezkedésekről]

Nem tudok olyan modern és szabadelvű gondolkozású embert elképzelni a ki ne ismerné el azon elvitázhatatlan tényt, hogy abban az általános forrongásban, a mely a század jellemvonása, a jogos érdekek kieszközlése, a társadalmi ellentétek kiegyenlítése, s ezután egy nyugodtabb jövő biztosítása, a különböző társadalmi rétegek szervezkedésének helyes irányban való vezetésétől függ. Az egyes politikai pártok többé-kevésbé szervezve vannak országos alapon a központi országgyűlési pártok vezérlete alatt; bizonyos érdekkörök máris bírnak törvényen alapuló szervezetekkel, így a kereskedelem és ipar a kereskedelmi és iparkamarákban. A gazda társadalom, a mely ez idő szerint az országos és vidéki gazdasági egyesületekben és gazdakörökben bír társadalmi szervezetekkel, mind élénkebben szorgalmazza a gazdasági kamarák létesítését, mert igen helyesen érzik ezen szervezetek létesítésének nagy előnyeit. Szervezve van a tőzsde; nagy egyesületekben szervezkedtek a kereskedők, a gyáriparosok, gépiparosok, a tanárok, tanítók, tisztviselők, vasutasok, stb., stb.; egy szóval minden társadalmi, minden érdekcsoport igyekszik tömörülni, egyesületbe, vagy más hasonló szervezetbe összeállni, hogy egyöntetű vezetés mellett az erők tömörítésével a társadalmi harcok terén, a maga igazait megvédhesse. Ezen helyzettel szemben különös és majdnem megfoghatatlan, hogy nálunk a legkevésbé vannak szervezve azok, a kik pedig leginkább vannak arra utalva, hogy erejüket egyesítsék s így anyagi egzisztenciájukat és jogaikat a kellő mértékig maguknak kivívhassák, vagyis a magyar munkások azok, akik ma még viszonylag a legkevésbé vannak szervezetekbe tömörülve. Igaz ugyan, hogy a nemzetközi szociáldemokrácia nemcsak a maga politikai elvbarátait szervezte, hanem az által, hogy igen sok helyütt a szakszervezetek vezetését is magához vonzotta egy tömör, egységes vezetést és szervezetet képez, ámde tagadhatatlan, hogy Magyarország ipari munkásainak óriási többsége még mindig teljesen szervezetlenül áll s csakis ennek tulajdonítható, hogy a szociáldemokrata kisebbség lép mindenkor előtérbe és adja, mintha a munkások összességének képviseletében szólna. Tapasztalatból tudom, hogy a magyar munkások óriási többsége épp azért nem szervezkedik, mert nem osztja a szociáldemokrácia nemzetközi, hazaellenes tanait. Ezen helyzet azonban tarthatatlan, mert a munkásság legnagyobb része szenved az által, hogy képviselet nélkül magára hagyatva, nem képes erőt kifejteni, nem képes anyagi helyzetének javítását kivívni.

A nemzetközi szociáldemokrácia állandóan azt hirdeti, hogy csakis ő képes a nagy tömegek érdekeit előmozdítani, megélhetési viszonyait megjavítani. Ezzel szemben áll azon igazság, hogy épp ellenkezőleg mindazon társadalmi szervezetek, amelyek nem nemzetközi, hanem hazafias alapon működnek, aránytalanul nagyobb eredményeket voltak képesek épp a legutóbbi években produkálni, amit néhány példával könnyen bizonyíthatok. Az állami tisztviselők és alkalmazottak sohase vallottak nemzetközi elveket, hanem mindenkor lelkes előharcosai a magyar állam eszmének, a magyar hazafiasságnak; szervezkedtek az állami tisztviselők országos egyesületének keretében és épp a legutóbbi években máris több millióra menő költségekkel sikerült javadalmazásukat felemeltetni s egész bizonyos, hogy ha tovább is tömör sorokban támogatják országos egyesületüket, úgy rövid néhány éven belül tetemes újabb sikereket fognak elérhetni.

A magán tisztviselők legnagyobb része s azok vezetősége ugyancsak távol áll a nemzetközi szociáldemokráciától s épp az utóbbi másfél év alatt különösen a fizetések emelése terén, átlag 10–15%-os javításokat bírtak kivívni. Még szembeötlőbb a példa az állami és magánvasutak alkalmazottainál. Ezek körében két szervezet áll fenn: a nemzetközi szocialisták vezérlete alatt álló magyar vasúti munkásszövetség s a hazafias alapon szervezett nagy vasutas szövetség. Az előbbi lehetetlenül nagy követelésekkel állott elő, a legszélsőbb fenyegetésekkel és durvaságokkal igyekezett érvényesülni s immár 2 éves fennállása alatt úgyszólván semmi, de éppenséggel semmi eredményeket nem produkált; ellenben a hazafias vasutas szövetség a maga józanabb, a létező viszonyokkal számoló, de a mellett erélyes és egységes fellépésével, dacára annak, hogy állandóan két tűz között kellett harcolnia, máris ugyancsak két éves fennállása alatt elérte azt, hogy tagjai s az összes vasutasság évenkint közel 20 millióval nagyobb javadalomban részesült a mellett a szabadságok, a szolgálati idő s egyéb kedvezmények terén is igen sok nagy értékű kedvezmény birtokába juttatta a vasutasokat.

Így vagyunk más téren is. Az állami díjnokok nemrég egy szociáldemokrata csoport vezetése alá kerültek; történtek igen nagy hangú kijelentsek és fenyegetések, kongresszusukon lehurrogtak mindenkit, aki hazafinak vallotta magát, a megjelent vendégek tüntetésképpen elénekelték nekik a munkás Marseilleset, az egész nagy hű-hónak azonban eredménye semmi, mert egy fillérnyi javítást sem bírtak a díjnokok részére kieszközölni. Az állami díjnokok igen rövid ideig tűrték a szocialista handabandát, újból lelkes hazafias vezetésre bízták ügyüket, s íme máris bírják a kormány ígéretét, hogy az össz-kormány legalább is a legégetőbb bajokon legközelebb már segíteni fog.

A munkásmozgalmak terén ugyancsak a vasúti munkások a két szövetség táborában elért sikereire utalhatok, amidőn a szocialista részről annyit gúnyolt hazafias munkások, az elmúlt nyáron összes kartársaik részére olyan kedvezményeket vívtak ki, aminők a szociális alkotások terén legelőbbre haladottabb külországokban is alig találhatóak.

Mindezeket egybevéve, kötelességet vélek teljesíteni, a midőn elsősorban a hazafias munkások százezreit, a kik még mindig szervezet hiányában érvényesülni nem képesek, figyelmeztetem arra, hogy van már hazafias szervezete is a magyar munkásoknak, a hazafias munkásszervezetek országos szövetségében, mely szervezeti trikolor alatt csendes, de erélyes munkát végez, tag-számban és befolyásban napról-napra erősbödik. Ha a nem szervezett és hazafiasan érző magyar munkásság ezen szövetséget felkarolja, tömegesen annak tagjai sorába lép, s így megadja szövetségének azt az erkölcsi és anyagi súlyt, a mely minden társadalmi szervezetnek létfeltétele, úgy meg vagyok győződve, hogy rövid néhány éven belül, a magyar munkásság százezrei a bérviszonyok s jogos tekintetében sokkal, de sokkal többet fognak elérni, mint a mennyit a nemzetközi szociáldemokrácia a maga nagyhangú, de rendszerint üres ígéreteivel valaha kivívni képes lesz.

A hazafias alapon való munkásszervezkedésnek három legnagyobb előnye, hogy először nem kényszeríti tagjait arra, hogy szülő anyjukat, édes hazájukat és hazafias érzelmeiket megtagadják, másodszor nem kötelezi őket oly rettentő nagy pártadók fizetésére, amint azt a nemzetközi szociáldemokrácia teszi és harmadszor bírja a magyar társadalom összességének, a magyar törvényhozásnak, sőt a munkaadó intézetek vezetőinek is szimpátiáját és jóindulatát, vagyis bírja mindazon előfeltételeket, a melyek megkívántatnak arra, hogy a munkások ezrei elérjék azt az anyagi és társadalmi pozíciót, a mely őket jogszerűleg megilleti. Csak példaként említem föl, hogy Magyarországon legalább is 30 ezer fémmunkás dolgozik, a kiket a néhány év előtt a legnagyobb meggondolatlansággal provokált és teljesen letört általános munkaszünet, elgyengített, romlásba vitt. Magyarországon van vagy 70–75 ezer bányamunkás, akik legnagyobb része nem tud illő bérhez, nem tud jogokhoz jutni, mert szervezve nincsenek, s mert mint hű fiai e hazának e nemzetközi szervezetbe belépni nem akarnak. Az említetteknek, valamint egyáltalán Magyarország összes munkásainak igaz érdeke tehát, hogy szervezkedjenek hazafias alapon, tömörüljenek a hazafias munkásszervezetek országos szövetségének zászlaja körül, mert ezen zászló, ezen szent jelvény alatt egyesülve és tömörülve, nagy sikert, nagy eredményeket, boldogabb jövőt vívhatnak ki magunknak. Ajánlom tehát minden igaz magyar munkásnak, ne maradjon továbbra is a tétlenség terén, hanem álljon talpra, sorakozzék, egyesüljön, szervezkedjék. A nemzetköziek terrorizmusától pedig ne tartson, mert van kormány, törvényhozás és törvény, a mely meg fogja védeni őket az egyesülési, a gyülekezési jog minden merénylő erőszakoskodásaival szemben.       

Harminc év 1877–1907; A „Budapest” újság jubileumi albuma; írták a „Budapest” volt munkatársai (az írás szerzője: Batthyány Tivadar gróf: Hazafias alapon való szervezkedésekről.)