Czóbel Minka: A hontalan

Benéz fehér lányos szobába
Ahol kis ágya áll,
Hol rátalált múlt század végén
A bús fehér halál.

Nem volt itt már vagy ötven éve,
Most ismét visszatér,
A ház, a szoba mind a régi
Világos és fehér.

Szétnéz – nem érti, mért nincs helye?
Ő itt mért idegen?
Mért leng ez idő-szőtte fátyol
A fali képeken?

Mért vannak mások e szobában?
Kacajuk elvegyül,
Bizalmasan összesimulnak
Csak ő van egyedül.

Ő! ki itthon van, kié minden!
Egyszerre észbe kap:
Neki tulajdon otthonában
Már látni sem szabad.

Nincs, nincs már helye – felzokogna,
– Nincsenek könnyei –
Halálos búban szellem-arcát
Fátylával elfödi.

Ki tudja, hol járt ő azóta?
Hol és mit álmodott?
Most tudja csak, hogy száműzött lett,
Megtudja, hogy halott.

Fehér szoba most elsötétül,
Kacajnak vége van,
S az alkonyodó esti légbe
Egy vigasztalan kóbor szellem
Szomorún elsuhan.

1922