58. Zsoltár – VAN ISTEN, VAN IGAZ BÍRÓ
1 A karnagynak. „Ne rontsd le” Dávid miktámja.
2 Tanácsadók, vezető emberek,
igazság szerint ítélkezzetek,
és kormányozzatok a jog nevében.
3 De nem! Gonoszság szállta szívetek,
szeszéllyel, törvény nélkül kapkod kezetek.
4 Gonosz ez mind az anyaméhtől fogva,
ez mind hazugnak született.
5 Mérgük halálos mint a kígyóméreg,
süket, mint vipera, amely fülét bedugja,
6 A kígyóbűvölő szavait fel nem fogja,
nem hallja meg a bűbájos igéket.
7 Húzd ki méregfogát szájából, Istenem!
Verd ki, Uram, fogát az oroszlánnak*.
8 Legyen mint vízpatak, mely elapad,
mint fű, mit letaposnak és elszárad.
9 Mint nyomorék sorvadjon, semmivé legyen,
mint elvetélt poronty, ne lásson napvilágot,
10 száradjon el mint kóró, mely tüskét terem,
és szórják szét mint szélvész a bogáncsot.
11 Az igaz ujjong, látja diadalmát,
s a gonosz vérét lábáról lemossa.
12 Az emberek kimondják:
„Az igaz mégis elnyeri jutalmát,
s van Isten, ki a földet kormányozza.”
/*/ Kígyó és vipera, együtt szerepel a 91. zsoltárban, mint a sivatag legfőbb természeti veszedelme. A kígyót, amely fülét bedugja, még a kígyóbűvölő sem tudja ártalmatlanná tenni.
A zsoltár a hatalom birtokosai ellen lázong. A korrupt és gonosz vezetők látszólag teljhatalommal kormányoznak, Isten látható hatalma semmivé foszlott. A vers közepén találjuk a „süket kígyó” hasonlatát. Az ókori természetrajz ismert olyan kígyót, amely csak egyetlen füllel rendelkezett s abba képes volt farkát bedugni, hogy ne halljon. Így aztán a kígyóbűvölő szavára sem hallgatott. Az Isten szavától elforduló emberre találó hasonlat. A vers vége keserrű hangon isteni beavatkozást kér, hogy Isten törvényének és hatalmának jelenléte bebizonyosodjék a világban.
⃰⃰ ⃰