A „Budapest” újság történetei a.d.1907. [X. Jelen és jövő]

Régi dal, régi dicsőségről! A jelen sivár, majdnem vigasztalan.
A világ összes nemzetei versenyeznek, védik saját érdekeiket. Az erős elnyomja a gyengét.
Szóval forrongás mindenütt s ebben a nagy felfordulásban kicsiny szigetként egyedül áll a magyar…
Mint a beteget a sorvasztó láz, úgy emészti ezt a jobb sorsra érdemes nemzetet a belső viszály, a felforgatókkal, a tehetetlenség a nemzet ellenségeivel szemben.
Az az egy szerencsénk, hogy a négyszáz éves Habsburg-uralom alatt meglehetősen hozzászoktunk ezekhez az állapotokhoz, s ha politikai értelemben akadt is nagy számban gyenge, erkölcstelen és megalkuvó, – a nemezt többsége híven kitartott eszményei mellett, s értük kész volt meghalni is.
A világversenyben, mikor minden nemzet a helyén van: Magyarország ereje abban merül ki, hogy belső és külső ellenségeinek támadását mi módon tudja visszaverni.
Mesterségesen előidézett válságok, az osztrák szövetséges állandó cselszövései, vakmerő és arcátlan orvtámadásai, – ezek azok az akadályok, melyek arra kényszerítenek bennünket, hogy úgy tegyünk, mint a zsidók, akik egyik kezükben kardot tartva, építették Salamon templomát, hogy a minden oldalról előtörő ellenséget visszatartsák, s ha kell, visszaverjék.
Az ország nyomorúságban tengődik; gazdasági önállóságát Ausztria érdekében a közösség tartja békóban.
A földeinkben termelt magnak kalászait Ausztria aratja le.
Iparunk az osztrák versennyel szemben, az osztrák tőke ellenére, nem fejlődhetik.
Kereskedelmünk nagy része tisztességtelen alapokra, a fogyasztó kizsákmányolására van berendezve.
Sem jogunk, sem önállóságunk, sem hadseregünk. S mindez azért, mert teljesen Ausztria rabláncán vagyunk.
Lehet-e csodálkozni, ha a mindenéből kifosztott, anyagilag tönkretett, megélhetését biztosítani nem tudó szegény nép kivándorol?

* * *

A történelem azt igazolja, hogy elpusztul az a nemzet, melynek erkölcse meglazult, s nemzeti érzése lehanyatlott.
Magyarország négyszáz éves küzdelme nemzeti jogaiért, melynek folyamán számtalanszor fegyverrel is síkra szállott becsületéért és jövőéért, tanulságul szolgál arra, hogy éppen a legnagyobb veszélyek idején, félretéve minden kicsinyes torzsalkodást, nemzeti eszményeihez, s az ősök hagyományaihoz nem volt hűtlen soha.
Ma nem fegyverrel, hanem évtizedek elmulasztott munkájának pótlásával kell megvédelmeznünk nemzeti érdekeinket.
Az új nemzeti eszménykép: Magyarország gazdasági önállósága.
Fel kell magunkat szabadítanunk Ausztriával szemben, de meg kell védelmeznünk értékeinket belső ellenségeinkkel szemben is.
Nem szabad elfelednünk, hogy az épületnek a fundamentumát kell erősen megalapozni, hogy az épület szilárd s a viharoknak ellentálló legyen.
Megrázkódtatás nélkül, de folyton előre haladva, vegye ki részét a munkából kicsiny és nagy, s néhány évtized szorgalmas munkája alatt föllendül a magyar gazdasági élet, s kielégítést nyerhetnek a nemzet érdekei.

Harminc év 1877–1907; A „Budapest” újság jubileumi albuma; írták a „Budapest” volt munkatársai (az írás szerzője: Dr. Horváth Gyula, országgyűlési képviselő: Jelen és jövő.)